Cső lakók!

„NEM MESE EZ, GYERMEK”

július 30.

0 komment

Van már városunkban a hajléktalan emberekhez telepített
mindenféle hajléktalan intézmény, úgymint szállók,
népkonyhák, melegedők, orvosi rendelők, kórházak,
ügyfélszolgálati irodák, egyebek, még munkaügyi központ
is, hozzávaló képzett személyzettel: szociális munkásokkal,
szakácsokkal, orvosokkal, ápolónőkkel, ügyintézőkkel,
lett aztán hajléktalan óvoda is, óvónénikkel,
sok kicsi hajléktalanovissal. Tevékenykedik továbbá az
eddig felsoroltakhoz rendelt diszpécser szolgálat, buzgó
diszpécserekkel, akik telhetetlenek és nem érik be ennyivel,
mert a jövőben koordinálni akarnak hajléktalanszülészetek,
hajléktalanbölcsik, hajléktalaniskolák, hajléktalankáefték,
hajléktalan szociális otthonok (bocsánat, ez
már van), és hajléktalantemetők között és fölött is. Várjuk
tehát intézményalapító, profilbővítő bábák, dadusok,
tanító nénik, és bácsik, ügyvezetők és élelmes temetkezési
vállalkozók jelentkezését éjjel-nappal a 338-4186-os telefonszámon!

 

forrás:www.menhely.hu

Adatfelvétel

július 27.

0 komment

- Neve?
- Barát Józsi.
- Anyja neve?
- Marok Jolán.
- Van bejelentett lakcíme?
- Van.
- És hol?
- Hát az Etelkánál.

forrás: www.menhely.hu

0 komment

Megosztás:

Címkék: lakcím etelka adatfelvétel

HURRÁ, NYARALUNK!

július 21.

0 komment

Két órán át dülöngéltem az előtérben. Itt még nálam is részegebbek vannak. De mindenki csöndben, csak zacskók zörögnek. A sorrend is csak úgy magától megy, néma szembenézések irányítják.
Végre bejutok egy kis angyalhoz. Mire feleszmélek, egész életemet kikérdezi. Csak nézek bambán. Nyugdíjra hajtok, csak jár valami huszonöt év után. Mondom, nem bírom az ácsorgást, visszajárást. Jó, találkozzunk máskor, máshol.
Három hónap alatt vagy tízszer találkoztunk, addig üldözött telefonon, míg meg nem beszéltünk egy időpontot.
Én meg elmentem. Az egész ügymenetben semmi fennakadás nem volt.
És tessék, nyugdíjas vagyok, hetvenkétezer forint, hat hónapra visszamenőleg!
Hurrá, ihatunk!

forrás: www.menhely.hu

0 komment

Megosztás:

Címkék: nyugdíj nyaralunk ihatunk

Balaton

július 13.

0 komment

Ülök a Balatonban. Alattam puha, lágy iszap. A víz elképesztően kék, néhány árnyalat választja el csupán az ég kékjétől. Meleg délután mászik a strand felett.
Gyerekkoromban fürödtem így, nem a Balatonban, oda sosem jutottunk el, dehogy, a nagyanyám bádogkádjában, amit hosszas unszolásra húzott elő a pottyantós budi melletti tárolóból.
A kád hatalmas alkotmány, a kút hordóban melegedő leve mellé mami egy egész katlan vizet forral, de így is csak az alsó tíz centit tudja megtölteni nekem. Ha feltérdelek, és kikukucskálok a pereme felett, ugyanazt a kék eget látom a fenyőfák zöld lombján túl, mint most. Gyantaillat úszik a forróságban, s a bádogkád pereme alatt sorakozó kerek szögecsek az űrhajóm irányítógombjai. Indítok, a rakéta felszáll, kering az égen. Gyerek vagyok, minden lehetséges. Imperialista hajók támadnak rám, de lelövöm őket. Győztünk! Elfordítom az egyik gombot, azonnal adagolja a ragadósan édes, piros fagylaltot. A másik üvegtetőt borít fölém, hogy víz alá merülhessek a járművemmel. Lusta, szürke halak bámulnak irigykedve odalenn. Nem a tengert képzelem magam elé, hanem a Balatont.
Ülök a vízben, alattam puha, lágy iszap. Körülöttem felnőttek nevetgélnek, lubickolnak. Egy egész csapatra való hajléktalan. Van, aki most látja életében először a magyar tengert.

 

forrás:www.menhely.hu

0 komment

Megosztás:

Címkék: balaton forróság felnőttek iszap

Néha előny

július 02.

0 komment

Hajléktalan ügyfeleinket biztatni szoktuk, a rokkantsági nyugdíjigény elbírálásához szükséges orvosi bizottsági vizsgálatkor hangsúlyozzák – még ha ezzel nehéz is kérkedni – hajléktalanságukat.
Ugyanis a lakástalanságnak külön BNO-kódja van, így elképzelhető, hogy – az érte járó pár százalékos többlet miatt – ugyanazon betegséggel egy hajléktalant leszázalékolnak, egy nem hajléktalan beteget pedig nem...
BNO-kód: Z5900
Betegség: Lakástalanság
Betegség alcsoport: Lakással és gazdasági körülményekkel kapcsolatos problémák
Betegség főcsoport: Az egészségi állapotot és egészségügyi szolgálatokkal való kapcsolatot
befolyásoló tényezők
Alsó kor 0
Felső kor 99

 

forrás: www.menhely.hu

Elme és a bajok

június 20.

0 komment

A nappali melegedő is félelmetes hely lehet, de mégis, mint a szabad ki-be járhatóságra is lehetőséget adó és többszöri röpke, akár pár perces tartózkodásra is igénybe vehető helyre nagyobb eséllyel látogatnak be a mentális zavarokkal élő, és betegségekben szenvedő emberek. Nem mindig a pénzhiány okozza a bajt. Az ilyen problémákra utaló tünetek virágzó botanikus kertje vesz minket körül, vált ki belőlünk érzelmeket és tetteket. Nélkülük unalmasabb lenne az élet. Talán hozzánk sem térnének be, ha a Társadalom megkövetelő normaalkotásaival nem kényszerítené őket, kétséges értelmű körök megfutására. A „gondoskodás szünetel” tábla évek óta kitehető lenne, ezen a területen. Ellátatlan, vagy rendszertelenül, mondhatnánk véletlenszerűen és többnyire rövidke időszakokra, ezért eleve kudarcra ítélten kezelt betegek, akiknek megszakadt vagy sosem volt kapcsolata az egészségügynek ezt a területet ellátni hivatott intézményeivel. A hajléktalanoknak lakhatást, vagy gondozást nyújtó intézményeink, a közösséget és szervezett működést óvó szabályaikkal nagyon rövid idő alatt kirekesztik ezeket az embereket. A speciális gondoskodásra képes férőhely pedig érzékelhetetlenül kevés helyen érhető el.  Ez így nem fog menni. Ellehetetlenült és a hajléktalan létben sodródó, egymásról olykor hírt tudakoló, de valós kapcsolat nélküli családdarabkákat látunk feltűnni. Anyagi javaktól motivált megkeresések érkeznek távoli rokonoktól vagy ügyvédi irodáktól.

Többször sikerül összekötnünk szálakat, információt szolgáltatunk, igazolunk és működtetjük munka és egyéb kapcsolatainkat. A hétköznapokban pedig tolerálunk és védünk.

Csakhogy mindez a legritkább esetekben vezet megnyugtató eredményre, sokkal inkább szükség-megoldásokra, elakadásokra. Ilyenkor megélhető akár a győztünk és a már késő érzés is.Naponta meghallgathatjuk, a regisztrációs asztal mellett elfogyasztott tea közben /a lassú észjárás hasznos lehet/: Nem szabad köpködni. Nem szabad kukázni.

Nem szabad aludni az aluljáróban. Nem szabad sok bort inni. Nem szabad hangoskodni. Nem szabad cigarettázni. Nem szabad káromkodni. Nem jó bevizelni. Nem jó fázni. Nem jó vakarózni. Nem jó kitiltva lenni.Mikor lehet bekerülni a kórházba? Hol vannak a testvéreim? Mióta vagyok kitiltva? Meddig vagyok kitiltva? Meddig jó a papírom? Meddig maradhatok?

Kell szedni a gyógyszert. Meg kell csináltatni az igazolványt. El kell menni a Köjálba. Ki kell jönni az aluljáróból. Szépen kell beszélni.

Keresnek. Megvernek. Lekurváznak. Megbüntetnek.

Mikor kimegy az ajtón, motyogja maga elé:
Haggyá békén! Szopjál le! A kurva anyád! Itt minden belefér, bár néha egy kicsit kellemetlen.

 

forrás:www.menhely.hu

Szociális munkás, mint dörzsölt Sherlock Holmes

június 16.

0 komment

A stábértekezleten felmerült, az egyik ügyfelünk esetleg droghasználó. Így egyik kolléga utánajárt s a következő értekezleten beszámolt róla, hogy a feltételezés tévesnek bizonyult:
– Jó napot kívánok! Ön drogos?
– Nem.
– Köszönöm szépen.

forrás: www.menhely.hu

(Nemcsak) a politikus is ember…

június 09.

0 komment

János rendszeres látogatója volt intézményünknek. Mint kiderült semmilyen irattal, személyes okmánnyal sem rendelkezett. Szerettük volna számára megkérni az okmányokat, ehhez kértük, hogy töltsön ki, illetve írjon alá bizonyos papírokat. Ezt minden esetben azzal hárította el, hogy analfabéta. Nagy nehezen elértük, hogy az egyik okmánykikérő nyomtatványra írjon rá három darab ikszet.
Mindezzel párhuzamosan azt vettük észre, hogy János reggelenként elolvassa a napi bulvár folyóiratokat.
Ismét arra gondoltunk, hogy nem mindig a pénz hiánya okozza a bajt, ezért megkérdeztük a fenti kettősségről. Röviden csak így válaszolt:
- Azért hazudtam, hogy elhiggyék!

 

forrás: www.menhely.hu

0 komment

Megosztás:

Címkék: politikus analfabéta okmány

A "várvédő"

június 07.

0 komment

Mostanában hamar betelik a szállónk, amit ittas állapotú, ágyhoz már nem jutó embereink nehezen viselnek. Némelyek furcsa tettekre ragadtatják magukat, jelen esetben-a szálló megtámadására, ostromára. Emberünk is így tett, először szóban „gyere ki” felszólítással, (amit egy kis bicska elővillantásával próbált még érthetőbbé tenni), majd amikor látta, hogy ez nem vezet eredményre, akkor más eszközhöz nyúlt. A kint lévő kukákon pihent egy ötméteres fapalló, amivel verni kezdte az ablakot védő rácsunkat. Többször kértem, hogy hagyja abba ezt a tevékenységet, és ne zavarja a többiek nyugalmát. Kérésem süket fülekre talált, ezért becsuktam az ablakot. Ezzel le is tudtam a dolgot magamban, ezért ért váratlanul, amikor megpillantottam a pallót a rácson keresztül az ablakhoz, és felém közeledni. Egyszerűen kinyitottam az ablakot, félig behúztam a pallót az ebbe kapaszkodó emberrel egyetemben. Egyet-kettőt még ráztam a pallón, minek folytán elengedte harci eszközét, így egy váratlan mozdulattal behúzhattam az egészet. Az ostrom nem sikerült…
Talán majd legközelebb.

 

forrás: www.menhely.hu

 

0 komment

Megosztás:

Címkék: ablak ostrom szálló fapalló

Hogyan lesz valakiből hajléktalan?

május 31.

13 komment

A gyakornoklány megkérdezte, hogy szerintem, hogyan lesz valakiből hajléktalan?
Ekkor jött föl Tóth András, új lakónk, hogy a szokásos adatlapot felvegyük.
A gyakornok is jött, hogy lásson ilyet.
Az adatlap 15. pontja egy kérdés, -„hogyan vált hajléktalanná?”.

A választ tömörítem:
1988 asszony megcsalta, válás
1989 bányarobbanásban megégett
1990 gyerekei meghaltak, erősen inni kezdett
2005 agydaganatot diagnosztizáltak, hajléktalan lett
2007 epilepszia diagnosztizálva

A gyakornok megértett valamit.

 

forráa:www.menhely.hu

Utódlás

május 16.

0 komment

A hatéves gyermekem egyik hajnalban rosszul érezte magát. Nehezen aludt el újra, reggel nem volt szívem felébreszteni, hogy oviba készüljünk. Jókedvűen ébredt, már kutya baja sem volt. Jó, akkor megyünk együtt dolgozni. Eljött velem, az irodában töltötte a napot, lefoglalta magát: rajzolgatott, zenét hallgatott, stb. Közben azért néha mászkált is, csicsergett, mindent érzékelt a körülötte zajló dolgokból. Elég mozgalmas napunk volt, sok ügyintézéssel, magas forgalommal, statisztikakészítéssel, sok adminisztrációval, nehezen kezelhető ügyfelekkel – volt köztük részeg is. Szóval volt minden. Munka után hazamentünk, végeztük a szokásos esti ténykedéseinket, nem került szóba a munkahely. Az esti fürdetésnél aztán leányom megszólalt.
-    Anya, én a társaimmal (gondolom az ovis barátok) alakítok egy csoportot.
-    Jó, és mit fog csinálni az a csoport? – kérdezem mit sem sejtve.
-    Hát segítünk azoknak, akiknek nincs hol aludniuk.
Hoppá. Óvodások. Nem majd, amikor felnőtt lesz, akkor esetleg, hanem most rögtön. Erre aztán nem tudtam mit válaszolni. Meglátjuk.

forrás:www.menhely.hu

menhely.hu/index.php

0 komment

Megosztás:

Címkék: gyerek ügyintézés ügyelet

Filofax

május 02.

0 komment

08.00 Andi kinyitja  a Kürt ajtaját, és betódul a tömeg fürdeni.
09.00 Kihúzzuk a fiókokat a Kürtben, és kinyitunk az irodát.
09.07 A Sass Lajos is megérkezik, ma csak 7 percet késett.
10.25 Elfogyott a 15 darab ruhajegy.
10.26 A k’va anyámat szidják azok, akik másfél órája ruhajegyre várnak, és az orruk előtt fogyott el.
11.00 Krisztián a Mádiban elkezdi kitölteni a 4. rokkant nyugdíj kérelmet, és még nem unja!
12.00 A Vajdás bácsik ebédje sárgaborsó főzelék főt marhahússal.
14.00 Erika megkérdezi, hogy bezárhatja-e a kaput. Viki azt mondja, hogy igen, Kepe Robi az mondja, hogy nem.
14.15 A Mádiban beszedik a személyi igazolványokat.
14.55 Ébresztőt és zárórát fújunk a Kürtben.
15.00 Zárna a Mádi, ha a váróban nem lennének még öten.
16.15 Még mindig csak egy önkéntes keni a Kürtben a zsíros kenyereket, Janka kezd idegeskedni.
17.00 Két önkéntessel megkenték a 12 kiló kenyeret, és kinyitja Janka a Zsírbár ajtaját.
17.15 Két éhes egymásnak esik a sorban állásnál. Janka szétválasztja őket, és az önkénteseket is megnyugtatja.
17.30 Jó esetben megérkeznek a Barossba a krízisautósok.
17.45 A Krízisautó önkéntese már biztos, hogy a Barossban van.
18.00 Beengedik a tömeget a Vajdába, három embernek még józanodnia kell a kapu előtti székeken.
18.05 Elindul a Krízisautó 5 zuglói és 4 belvárosi helyszínre.
19.30 A Vajdában mind a három ember kijózanodott, így ők is lemehetnek az ágyukhoz.
20.00 Van egy nyolcadik kerületi bejelentés, de a Práteresek nem veszik fel a telefont, így a Kürt utcásokat küldi a Diszpi a helyszínre.
20.30 Az utcások  negyedórája keresik az embert, de nem találják. Szidják a Prátereseket a Diszpit a bejelentőt és az egész világot.
21.30 Krízisautósok a Vajda zsilipbe visznek egy embert, és megeszik a maradék sárgaborsó főzeléket.
01.45 Béla hazaviszi a krízisautós kollégáját.
03.15 Diszpécser felveszi a csepeli Rendőrkapitányság bejelentését.
03.18 Béla elindul a kollégáját felvenni.
03.30 Csepeli Rendőrkapitányságnál beültetik a Krízisautóba a cipő nélküli átfagyott embert.
03.45 A Dózsás doki megkérdezi, hogy miért pont most hozták a beteget?
03.50 Rövid huza-vona után az átfagyott cipőnélküli marad a lábadozón, és hazamennek a Krízisautósok.
04.15 Cseng a Diszpi telefonja.
04.16 A Diszpi felveszi a bejelentést, úgy hogy nem is ébred fel.
04.17 Cseng a Béla telefonja.
04.30 A helyszínen van a Béla és a kollégája is, az Elődbe viszik a szerencsétlent.
04.45 Az Elődben kirakják, de reggel már nem emlékeznek az egészre, mert álmukban intézkedtek.
05.00 A Vajdából elmegy az első munkába induló lakó.
08.00 Andi kinyitja  a Kürt ajtaját, és betódul a tömeg fürdeni.
09.00 Kihúzzuk a fiókokat a Kürtben, és….

 

forrás: www.menhely.hu

 

Interjú Hiesz Péterrel, Köszönöm-díj 2010 - 2011

április 20.

0 komment

 

 

Április 15-én hagyományteremtő szándékkal először kerül sor a Köszönöm-díj átadására. Ezt a díjat a Menhely Alapítvány minden évben egy olyan civilnek kívánja átnyújtani, akinek valamely fedél nélkül élő embertársunk önzetlen segítséget köszönhet. Hiesz Péter magasra tette a mércét. Egy fagyos, téli vasárnap hajnalon egy otthontalan anya a hóban kényszerült megszülni gyermekét, aki egy helyi lakosban talált egyetlen segítségére, aki a siető babát a mentő kiérkezése előtt, telefonos irányítás mellett a világra segítette.

- Kérem mutatkozzon be, mondjon egy pár szót magáról!


- Egy 28 éve rokkantnyugdíjas ember vagyok, aki élete első munkahelyéről 7 év 180 nap munkaviszony után kényszerült nyugdíjba menni. Sok betegség volt előtte is, azóta is, de határozottan pozitív beállítottságú és optimista ember vagyok. Huszonévesen megházasodtam, azóta is együtt vagyunk feleségemmel, májusban lesz a 30 éves házassági évfordulónk. Nem sokkal a házasságkötésünk után megszületett az egy szem gyermekünk, a fiunk, aki hál’ Istennek nem küzd különösebb problémákkal, munkája is van és dolgozik. Feleségem sajnos munkanélküli, 3 éve tették az utcára, utána megpályáztuk az ápolási díjat. Alzheimer-kóros édesanyámat különben sem merjük otthon hagyni egyedül.


- Önnek mi volt a foglalkozása?


- Eredetileg TV-szerelő akartam lenni, mindig is a műszaki dolgok érdekeltek. Végül az ELTE meteorológiai képzésén vettem részt, és az Országos Meteorológiai Szolgálatnál meteorológiai műszerekkel foglalkoztam.
Éppen ennek az utcán szülésnek a kapcsán megkeresett a volt munkahelyem is, sokan fejezték ki elismerésüket, és nagyon megható módon még egy kis anyagi segítséget is kaptam tőlük, teljesen váratlanul ért.


- Mesélje el, mi is történt pontosan, hogyan került a történetbe és az otthoniak mit szóltak hozzá?


- Hát nagyon meglepődtek, a feleségem volt otthon, amikor ez történt, ő átaludta az egészet.
A legelső, amit tudni kell, hogy én azon a héten bevonultam a kórházba egy kivizsgálásra, kezelésre, de hétvégére hazakéredzkedtem, mert a beteg édesanyámmal lakunk, Alzheimer-kóros, sajnos, és Budapest olyan részén lakunk, ahol vezetékes gáz nincsen. Vegyes tüzelésű kazánnal fűtünk, ahhoz nem lehet annyi tüzelőt előkészíteni, fölhasítani a fát, hogy az heteken át kitartson, így a hétvégén meg akartam csinálni a következő adagot, és hétfőn visszamenni a kórházba.
Általában korán kelő vagyok, a téli időszakban négy óra körül már fönt vagyok, egyszerűen nem tudok tovább aludni. Fölkeltem, fölhasítottam a fát, begyújtottam lent a kazánba, fölmentem a verandán és bekapcsoltam egy kicsit a TV-t.


 - Téli vasárnap hajnal volt, tehát az egyetlen fénylő ablak az Önöké lehetett.


- Igen, így volt. Becsöngetett egy illető és kérdezte, van-e telefonom, mert gyorsan értesíteni kellene a mentőt. Én azért azt gondoltam, csak meggyőződnék róla, hogy kivel és mi is történt. Nevezhetjük bizalmatlanságnak, de fogtam a mobiltelefont, és elindultam föl a hegyen. Százötven méterrel feljebb ott volt a kanyarban az anyuka, de már korábban hallottam a kiabálást, és mire odaértem, már vonalban voltam a mentésirányítóval.
Talán belemagyarázás, de így utólag azt mondom, már éreztem, hogy itt valami tényleg történt, és nem átverésről van szó.

- És ekkor meglátta, hogy egy szülési fájdalmakkal küzdő nő fekszik a földön. Mit gondolt?
- Mondtam a helyzetet a mentésirányító hölgynek, akinek azóta tudom a nevét is. Ő szintén nem csinált még ilyesmit, se én, se ő. Én továbbítottam az ő kérdéseit Julikának a tolófájásai közepette, hogy hányadik szülés, milyen szülései voltak, volt-e  koraszülése…


- A baba koraszülött volt, igaz?


- Igen, gyakorlatilag a 32. héten indult meg a szülés.


- És ha jól tudom, ráadásul farfekvéssel…


- Igen, bár én ezt nem tudtam, nem gondoltam, hogy ez probléma. Mondtam a telefonban, hogy látom már a lábait, és akkor mondták, hogy fordítva indult el a baba. A mentésirányító mondta, hogy erőltetni nem szabad, anyuka végzi a saját dolgát, majd szépen kinyomja, és így is történt. Csak arra kell figyelni, hogy ne érjen a kicsi a hóba, nehogy még jobban kihűljön, mert valamennyire biztosan így is ki fog hűlni.


- Hány percig tartott az egész a hidegben? Vagy óráknak tűnt?


-Így van, úgy tűnt, a mentésirányítót folyamatosan kérdezgettem, mikor érnek ide. -10 fok volt, ahogy utólag megtudtuk, és a szülés után már az anyuka is nagyon fázott.


-Volt vele bármi felszerelés?


- Igen-igen. Ő maga lerakta a nagykabátját, az volt alatta, és más ruhaneműk. Tehát ő készült, a kis motyójával a vasútállomásra indult telefonos segítségért. Régebben az édesanyámnak magam is onnan hívtam mentőt, amikor nem volt még mobiltelefon, és a nyilvános telefont meg általában tönkretették, így nem volt más lehetőség. Onnan, ahol mi voltunk, még 4-500 méter lett volna a vasútállomás.
Amikor megszületett a baba, akkor én lekaptam magamról a kabátot, nem turkáltam ott a hölgy dolgai között, ez tűnt a leggyorsabbnak és abba bugyoláltam a babát. A mentésirányító hölgy kérdezte, lélegzik-e a baba, felsírt-e, én mondtam, hogy nem. Ekkor szóltak, hogy meg kell paskolni a hátát, nem kell finomkodni. Olyan 4.-5. paskolás után akkor felsírt, én meg egy szál pólóban térdeltem ott az anyuka mellett, próbáltam nyugtatni, simogatni a fejét, haját, kezét és akkor már ő is nagyon fázott, a babát ráfektettem a hasára –mondták, hogy fektessük a hasára.
Ekkor már leginkább azzal volt a mentőszolgálat elfoglalva, hogy hol is vagyunk pontosan, ezért vissza kellett sétálnom vagy 30-40 métert, hogy megnézzem a pontos házszámot, és hogy még attól följebb, baloldalt a kanyarban vagyunk. Amikor megérkeztek a mentők, a babát egy ilyen hőtartó fóliába tekerték, és a mamával együtt hordágyon betették őket a mentőbe. A velünk levő férfit behívták a mentőbe, engem nem, becsukták az ajtót, egy darabig ácsorogtam, majd hazamentem. Még azért megvártam, és láttam, hogy a sárga-vörös koraszülött mentő is megérkezik a nagy mentő után.


- És ezután hazament a családhoz és kezdődött a reggel?


- Igen, minden visszatért a normál kerékvágásba. Édesanyámnak készítettem elő a gyógyszereit, feleségem letette a kávét, és elmeséltem, mi történt. Később megtalált a média is.


-Tud most valamit az anyuka és a kisfiú sorsáról, találkozott velük azóta?


- Igen, újságírók elvittek engem a kórházba, és beöltözés után megmutatták a Zolikát.
Bennem akkor tudatosult, hogy ember formájúnak most látom először, akkor ugye olyan mázgás volt. Nagyon aranyos kis emberke, kicsi volt, 1900 grammal született, még inkubátorban, de már nem volt lélegeztetőgépen.


- És a hölgy, vele beszélt?


- Igen. Megköszönte. Jól esett. És neki is, hogy meglátogattam. Nagyon meglepődött. Még kétszer láttam őt, mikor hazakerültem, de csak így a kapuban beszélgettem vele, és akkor a gyerek még bent volt az újszülött osztályon a kórházban. Julika azt mondta, feltehetőleg egy 1 éves anyaotthoni elhelyezést ajánlanak föl neki önkormányzat részéről. Majd próbálom még hívni a sajtóreferenst, hogy megvalósultak-e ezek a felajánlott lehetőségek, érdekelne, mi van velük.


- Nagyon nyitott és elfogadó emberrel van dolgunk. Volt bármi más tapasztalata, kapcsolata a hajléktalansággal?


- Ő nekem ember, egy ember. Mindenkit eszerint veszek, de persze van, hogy nehezebb őt elfogadni. Van, akit egyáltalán nem tudok elítélni, mert hallottam történeteket, de van, aki ha picivel több energiát fordít arra, hogy próbálkozzon, akkor biztos, hogy sikerül jobbítania a helyzetén. Ugyanakkor tudom, hogy nehéz. Nálam is, egy nagy-nagy betegség után, mikor gondoltam, hogy rokkantnyugdíjasként esetleg visszamennék dolgozni a Meteorológiai Szolgálathoz, már nem volt lehetőség. Már a ’80as évek közepe táján leépítések kezdődtek, negyed annyi embert foglalkoztatnak, mint régebben.


- Nagyon köszönöm a beszélgetést. Nem hagyhatom ki: milyen időt jósol?


- Amikor olyan autóval jártam, aminek az oldalán ott volt az Országos Meteorológiai Szolgálat felirat, akkor minden benzinkútnál megkaptam ezt a kérdést. Erre született egy bevett válaszom, ami így hangzik: „Egy biztos, időjárás továbbra is várható!”

forrás: www.menhely.hu

0 komment

Megosztás:

Címkék: köszönöm díj hiesz péter

A Hajléktalanok Etikai Kódexe

április 06.

0 komment

Előszó
1.    A Hajléktalanok Etikai Kódexe (továbbiakban: Etikai Kódex) a hajléktalanok életét meghatározó etikai normákat tartalmazza.
2.    A hajléktalan lét olyan szabadon választott életforma, amely a hajléktalan felelősségét meghatározó etikai elveken alapul.
3.    A hajléktalan felelőssége a többi hajléktalannal, a szociális munkásokkal és az egyéb szakmák képviselőivel való együttműködésre terjed ki.
4.    A hajléktalan felelősséget vállal a szociális munkások érdekeinek érvényesítésében.
A szociális munkás és a hajléktalan kapcsolata
5.    A szociális munkás és a hajléktalan kapcsolata a kölcsönös bizalmon alapul.
6.    A szociális munkások számára jutatott javakból a hajléktalan nem részesülhet.
A hajléktalan és a szociális szakma kapcsolata
7.    A hajléktalan felelősséggel tartozik a segítő folyamatért, annak minőségéért.
8.    A hajléktalan kötelessége, hogy folyamatosan nyomon kövesse a szociális szakma fejlődését és változását.
A hajléktalan társadalomhoz való viszonya
9.    A hajléktalan a mindenkori kormányhoz lojális. Ezen elkötelezettségét nyíltan vállalja, s az országgyűlési választások alkalmával a számára külön kijelölt szavazókörben szavazatával ki is fejezi.
10.    A hajléktalan önként vállalja, hogy csak a hajléktalanok számára fenntartott orvosi rendelőt és munkaügyi központot látogatja.

forrás: www.menhely.hu

Frappánsoid

március 29.

0 komment

A „következő” egy nagydarab, - megbocsáss, de bélanagyságú - fiatalember. Leül szemben, és türelmesen várja, hogy szóljak hozzá.
-    „Mivel még nem járt itt a Mádi utcában, felveszünk egy kartont, azután megbeszéljük miért is jött ide!”
Magyarázatomat békésen fogadja, nyugodt együttműködéssel válaszol kérdéseimre. Született, anyja neve, bejelentett címe, hol alszik, jövedelme van-e, látott-e már BV intézetet… és így tovább.
A kötelezők után felnézve nem sejtem milyen irányból fog meglepni.
-    „Miben tudok segíteni, miért jött?”
-    „Szeretnék visszailleszkedni a társadalomba!”

forrás: www.menhely.hu
 

0 komment

Megosztás:

Címkék: társadalom ügyelet

emjános

március 22.

0 komment

Egy vacogós novemberi napon, amikor közel húztuk az olajradiátort, hogy a meleg légbuborékban üljünk, jött először emjános, és én azonnal nem értettem. Bécsből érkezett, asszonytól, (szociális bér)lakásból, - szerény segélye, ott, kinn, átszámolva a fizetésem szintjén volt akkortájt. „Miért jött haza emjános?” – „Mert magyar vagyok, és itthon akarok meghalni” - ezen 10 év alatt sem tudtunk túljutni, ami egy kicsit riasztó, ha jobban belegondolok. Melléje gondolva, hogy 140 e ATS –ét nyúlták le a Keletiben – az összeg az idők során mindig változott, rituálisan szoktuk átbeszélni, az is a rítus része, hogy mindig más a szám – ebben a kérdésben elfoglalt álláspontjára semmi nem látszott hatni, ez sem, én sem.
56-os disszidens, volt ő rabszolga-felügyelő, mint Rimbaud, a Dominikai Köztársaságban, de egysíkú volt az ellátás – mindig banán - így a többi kicsábított magyarral együtt a lázadó rabszolgák oldalára állt. Harcolt a dzsungelben, bár nem volt olyan high-tech cucca, mint Chuck Norrisnak, és csak kemény menetek után sikerült visszajutnia Európába.
Na, ha már hazajött – mármint, ide, úgyszólván teljesen leghaza végül, minden előzetes terv nélkül felszállva a vonatra, szállt le itt a semmije-nincs közepén -. akkor próbáljunk meg valamit intézni. Volt ami ment, volt ami nem, például az osztrák nyugdíj az nem – nem volt meg a 15 éve, csak 11 körül – Magyarországon azért összejött a járadék, a nyugdíj itt sem, mert ahhoz meg az 56 előtti szolgálati ideje volt kevés. Terv maradt az is, hogy hazaköltözik a poroszlói családi házba, - testvére leszármazottai laktak ott, volt pereskedés is – nyertünk! -, de végül nem volt gyomra kilakoltatni őket a rommá lett családi tűzfészekből. Másik testvére sem segített igazán, de ez nem is fontos.
De az igen, hogy egyszer ment emjános az utcán, itt leghaza már, amikor rámutattak. Gyerekek mutattak rá, villogó rendőrautó állt meg mellette, - „velünk kell jönnöd emjános” – pergett a film tovább. „Valaki megrágalmazhatott  – gondolta Josef K. - akarom mondani, emjános. Velük ment (nem volt választása).
10 hónapig ült előzetesben. Szörnyű, égbekiáltó, döbbenetes volt a vád, felfoghatatlan, és megemészthetetlen. „Ismerje el, hogy maga tette, emjános! – De hát nem én voltam, nem érti, hogy nem én…”, - ez ment 10 hónapon keresztül. De csak szóban, meg pszichoterror-izélték, kicsi szerencséje volt a vizsgálójával, mert sohasem ütötte meg. Nem úgy velem, volt egy élesen megmaradó és nagyon gyenge pillanatom, amikor remegő kézzel lapozgatva a gyerekek vallomásait bevillant az a lidérces lehet. Nem, nem lehet, de ez már visszacsinálhatatlan. Soha nem mertem megmondani neki, ez van (vagyok).
A vád megdőlt, mint a pisai torony, nem egyszerre, szép lassan, ki kellett várni. Nem, nincs emjános bal vállán sárkányos tetkó, nem volt fekete bőrtáskája, vagy nem olyan, etc. Az ügyészség végül ejtette a vádat, a sok szófia beszédből semmi nem jött ki. „A bíróság semmit nem akar tőled, befogad, ha jössz, és elbocsát, ha távozol.”
A kártérítési pert megnyertük, az állam fizetett, lett belőle „biztos lakhatás” – Albérlők Háza! Öt évet ki kellett fizetni kesben, maradt azért valami a megítélt 500 eFt + kamatokból. Frigóra, tévére elég.
2000-ben a Magyar Köztársaság szociális biztonsági egyezmény kötött az Osztrák Köztársasággal, amely lehetővé teszi a szolgálati idők kölcsönös elismertetését. A kinti, és az itthoni éveket egybeszámolva nyugdíjjogosult – nagy szó! - lett emjános – mégiscsak fog a macska egyszerre kinn, s benn egeret. Most – még mindig - ezt intézzük. Az ügyintéző kisasszony azt mondta, legutóbb, hogy megkereste az osztrák biztosítót, de nem válaszoltak, nem küldték a szolgálati időt és az előírások szerint csak hat hónap után sürgetheti. Az, hogy nekünk már megvan – amikor 93-ban először intéztük, már összeszedték – nem számít, nem jó, új kell, osztrák kell – a régi is az! – lehet, hogy K.u.K-s pecsét is kell rá, „hiába, ez az osztrák vircsaft, „schweinerei” mondja emjános. Talán telefonáljunk oda nyomatékul. Jó. Megtettük. Úgy tűnik, sínen van a dolog, csak várni kell.
Várunk. Csak emjános, bár nagyon jól tartja magát, úgy ránézésre, senki meg nem mondaná, hogy hajléktalan – miért az? – ketyeg az órája. Alig látni rajta a jeleket, régivágású úriemberes modora is a régi, de a gyakorlott szem látja a pontos időt. Egyre többet panaszkodik, az esze kereke járása is meglassúbbodott, például alig tudja megkülönböztetni egymástól a magyar politikusokat a tévében. A nyugdíjból talán majd ki tudjuk fizetni az újabb öt évet az albérlők házában, még van két évünk, remélem, addig meglesz a határozat.
Várunk. Minden vád megdőlt, minden pert megnyertünk, illetve megnyert emjános, győzött az igazság, de még kicsinyég várni kell. Az időt jól teletjük, tél van megint, de emjánosra azért egyszer már rámutattak.

forrás: www.menhely.hu

Janus advocatus

március 07.

0 komment


Új kliens érkezik. Az első interjún rendre rákérdezünk, miként vált hajléktalanná.
Amíg börtönben voltam, eladták a fejem fölött a lakást – avat be tragédiájába.
Nálunk igénybe vehet ügyvédi segítséget, hátha lehet még tenni valamit – ajánljuk fel.
Sose fáradjanak, odabent az egyik cellatárs megírt már nekem mindent hozzá. Szegény lakásmaffiás ügyvédként kapott jó pár évet…

forrás: www.menhely.hu

 

0 komment

Megosztás:

Címkék: kliens jogsegély

Egy nap

február 21.

0 komment

Felhúzzák a redőnyt, kinyitják az ajtót.
…ha bejön, adminisztrálom; ha van papírja, beengedem; ha szomjas, teát kap; ha éhes, kenyeret adok; ha újságot kér, odaadom; ha nincs irata, hozzájuttatom; ha jókedvű, meghallgatom; ha rosszkedvű, felvidítom; ha fáradt, pihenni hagyom; ha lusta, lelkesítem; ha könyvet kér, kölcsönadom; ha piszkos, megfürödhet; ha fázik, befűtök; ha melege van, ablakot nyitok; ha munkát keres, segítem; ha nem keres, békén hagyom; ha nehezen érti meg, egyszerűsítek; ha értelmes, megbeszéljük; ha telefonál, felvilágosítom; ha informálatlan, telefonálok; ha szállást keres, tanácsot adok; ha utcán van, pártfogolom; ha elromlik valami, kijavíttatom; ha információ van, tájékoztatom; ha balhézik, kitiltom; ha mesél, hallgatom; ha szótlan, hallgatok; ha beteg, orvost hívok; ha szidalmaz, ráhagyom; ha dicsér, leszidom; ha mindig beszél, érdektelen; ha sosem beszél, érdekes; ha neveletlen, nevelem; ha adatlapot kapott, kitöltöm; ha önéletrajzot ír, begépelem; ha szemfüles, kijátszik; ha nem játszik ki, ügyes vagyok; ha nem köszön, köszönök; ha elköszön…
Bezárják az ajtót, lehúzzák a redőnyt. 

forrás:www.menhely.hu

 

Ajándék

február 10.

0 komment

Öt hajléktalan toporog a nővérszoba előtt, kezükben virágcsokor:
-    Boldog névnapot nővérke, fogadja el tőlünk ezt a kis virágot.
-    Nagyon kedvesek, köszönöm. Honnan volt erre pénzük?
-    Ma inkább nem ittunk.

0 komment

Megosztás:

Címkék: pia nővér

Matt

február 03.

0 komment

Játszani nem lehet „szociálisan”, sőt! De lehet-e úgy játszani, hogy az ellenfelek egyikének hatalma van a másik fölött (vagy legalábbis az a másik ezt gondolja)?
A klubban gyakran sakkozom a vendégekkel, és egy sakkparti nagyon sokat árul el az ellenfélről, egészen mély, belső dolgokat is.
Igen jó játékosok is akadnak közöttük, s mégis, valahogy többször nyerek, mint kéne. Pedig nem vagyok különösebb sakkfenomén.
A „főnökurazók” szinte mindig, de a nevemen szólítók is feltűnően gyakran veszítenek.
Ha cigivel kínálom az ellenfelet, biztosan lép valami botorságot, még mielőtt elnyomta volna. Ha módjában áll visszakínálni, valamit javul a helyzet.
Egy-két „lázadó” azért szerencsére akad, akit nem befolyásol a köztünk lévő oldhatatlanul hierarchikus viszony. Szóval olykor egy-egy szabad ember azért ronggyá ver.

forrás: www.menhely.hu

 

Puszi

február 01.

2 komment

Megtermett, szakállas kollégámmal indulunk a bejelentés helyszínére. Január van, nagyon hideg.

A Duna partján, egy téren keresünk egy földön fekvő férfit.

Megtaláljuk, ébresztjük. Szegény elég kapatos.

- Jó napot! A Menhely Alapítványtól vagyunk, tudunk Önnek valamiben segíteni?

Az úr rámosolyog a kollégámra, s szinte könnyes szemmel kérleli:

- Adjon egy puszit!

 

Forrás: www.menhely.hu

Elismerés

január 30.

0 komment

Előttem ül, úgy látom, unja már nagyon. Fészkelődik, ásít, átsandít a szomszéd íróasztalhoz, belehallgat az ott folyó párbeszédbe, mert az a másik hajléktalan, és a vele foglalkozó szociális érdekesebbnek bizonyul, mint ami nálam történik. Mert én csak írok-írok már vagy fél órája, néha kérdezek valamit, de a kérdésemre többnyire vállvonogatás a válasz, mintha azt mondaná: csináld, ha nincs jobb dolgod. Végre kiizzadom a fellebbezést, felolvasom, mielőtt aláíratnám, de erre se nagyon figyel. Aztán eltelik egy hónap, szokásos csütörtöki ügyelet, hívom a következő ügyfelet, látom, az emberem az. Be nem jön, az ajtóban megáll, kezében tábla csoki: Ezt magának hoztam. Elfogadták a fellebbezést, megkaptam a nyugdíjat. Tudja, én azt az életben nem tudtam volna összehozni, amit akkor maga megírt. Jól csinálta.

 

Forrás: www.menhely.hu

0 komment

Megosztás:

Címkék: nyugdíj ügyelet fellebbezés

Szerencsefi (Lucky Luke)

január 29.

0 komment

-…mázli, hogy nem aludtam el…

-…mázli, hogy beérek kilenc előtt…

-…mázli, hogy még van kávé…

-…mázli, hogy nálam van a bélyegzőm…

-…mázli, hogy tollat is hoztam…

-…mázli, hogy fog is….

-…mázli, hogy csak ötvenen vannak a váróban…

-…mázli, hogy magunkat is beleszámoltam…

-…mázli, hogy B.J-nek csak a személyije hiányzik…

-…mázli, hogy K.A-nak csak a lakcímkártyája hiányzik…

-…mázli, hogy J.M-nek csak a személyije, lakcímkártyája, adóigazolványa, tb-kártyája, hajléktalan igazolványa, anyakönyvi kivonata, egészségügyi biztosítása hiányzik…

-…mázli, hogy J.M még él egyáltalán…

-…mázli, hogy G.Pné megkapta házassági anyakönyvi kivonatát…

-…mázli, hogy egy éven belül…

-…mázli, hogy F.I. pszichiátere diszgráfiás…

-…mázli, hogy a receptet az asszisztense írta…

-…mázli, hogy én nem vagyok cserébe diszlexiás…

-…mázli, hogy tudok úgy csinálni, mintha nem lennék az…

-…mázli, hogy fogy az idő, zárásig…

-…mázli, hogy csak negyven új kartont vettem fel…

-…mázli, hogy ebből csak ötöt fölöslegesen…

-…mázli, hogy ma még zsíros kenyeret is osztok…

-…mázli, hogy két önkéntes is itt van a nyolcból…

-…mázli, hogy elég a kenyér…

-…mázli, hogy elég a zsír…

-…mázli, hogy lila a hagyma (ha zöld lenne, nem vállalnám. Újpest forever)…

-…mázli, hogy látszik, nem dolgoztunk feleslegesen…

-…mázli, hogy hat óra

-…mázli, hogy nem utoljára vagyok szerencsés.

 

Forrás: www.menhely.hu

Mini Homeless PC Szótár

január 28.

0 komment

Átmeneti szálló: Egy másik átmeneti szállóra való beköltözésig igénybe vehető hajléktalanszálló

Fapad: Vaságy műbőrpriccsel

Hajléktalan igazolvány: Ingyenes BKV-bérlet

Lábadozó: Intézmény azok számára, akik már otthonukba bocsáthatók, de még nem ut-caképesek

Melegedő: Ahol a nyári kánikulában meleg teát és zsíros kenyeret osztanak

Otthonába bocsátható: Kórházból az utcára kirakható beteg

Szociális munkás: Alulfizetett diplomás, aki szereti az embereket…

Szociális segély: Társadalmi lelkifurdalást enyhítő lét¬minimum-töredék

Tüdőszűrő-igazolás: Az ellátórendszerbe való bejutást szűrő papírlap

Utcaképes: Akit senki nem fogad be

 

forrás: www.menhely.hu

Adományok

január 27.

0 komment

Joghurtot, elfogadják? Jó visszük. Osszátok ki, de még ma, holnap lejár a szavatossága. A hűtőben sincs hely. 1000 darabnak? Tejföl is jön? Jöhet. Megy a zsíros kenyérhez. Nincs elég kanalunk, maszatolni fognak. A köntös, a törölköző fogyóeszköz, elkopik a mosásban, na meg néhány eltűnik néha-néha. Mosóporból szintén sok fogy, de azt nemigen osztogatják. Mármint ingyen, adományban. Csészék? Rosszul ragasztották rá a címkéket? Nem baj, hozzák. Eltörnek, elfogynak idővel. Tusfürdő, borotvahab. Hogy megszűnik a bolt, és sok van raktáron? Jöhet. Fél éve ugyan lejárt, de talán még nem okoz allergiát! Ruhaadomány? Bármikor elfogadjuk. Sapka, sál, zokni, nadrág mindig kelendő. Hozza csak nénikém! Hogy három zsáknyi? Nem baj, hamar elkapkodják. Csak a nyakkendők maradnak meg. Az miért nem kell senkinek? Könyvek? Van még egy üres polc, talán oda. Majd kikölcsönzik. Aztán nem hozzák vissza. Mégis olvasnak? Új irodabútor, kedvező áron, meggondoljuk. Aztán egy napig öten szereljük. De szép! Edények, asztalterítők. Lehet. Sütni ugyan nem fogunk, de mégis, hátha. Plüssállatok, babaruhák. Néha anyuka is betéved. Nektek van cukrotok? Kapunk, jó, csak küldjünk 2 embert pakolni. Megegyeztünk. Karácsonykor szaloncukor. Az ugyancsak kapós, néha finom is. Csészék, poharak? Rendben.

Joghurt? Most sajtok? Jó lesz, kiosztjuk.

Ruhák, bútor? Jöhet.

Mosópor mindig kell.

Szappan, cukor, tea…

 

Forrás: www.menhely.hu