Cső lakók!

Játszani nem lehet „szociálisan”, sőt! De lehet-e úgy játszani, hogy az ellenfelek egyikének hatalma van a másik fölött (vagy legalábbis az a másik ezt gondolja)?
A klubban gyakran sakkozom a vendégekkel, és egy sakkparti nagyon sokat árul el az ellenfélről, egészen mély, belső dolgokat is.
Igen jó játékosok is akadnak közöttük, s mégis, valahogy többször nyerek, mint kéne. Pedig nem vagyok különösebb sakkfenomén.
A „főnökurazók” szinte mindig, de a nevemen szólítók is feltűnően gyakran veszítenek.
Ha cigivel kínálom az ellenfelet, biztosan lép valami botorságot, még mielőtt elnyomta volna. Ha módjában áll visszakínálni, valamit javul a helyzet.
Egy-két „lázadó” azért szerencsére akad, akit nem befolyásol a köztünk lévő oldhatatlanul hierarchikus viszony. Szóval olykor egy-egy szabad ember azért ronggyá ver.

forrás: www.menhely.hu

 

Megtermett, szakállas kollégámmal indulunk a bejelentés helyszínére. Január van, nagyon hideg.

A Duna partján, egy téren keresünk egy földön fekvő férfit.

Megtaláljuk, ébresztjük. Szegény elég kapatos.

- Jó napot! A Menhely Alapítványtól vagyunk, tudunk Önnek valamiben segíteni?

Az úr rámosolyog a kollégámra, s szinte könnyes szemmel kérleli:

- Adjon egy puszit!

Forrás: www.menhely.hu