Cső lakók!

A hatéves gyermekem egyik hajnalban rosszul érezte magát. Nehezen aludt el újra, reggel nem volt szívem felébreszteni, hogy oviba készüljünk. Jókedvűen ébredt, már kutya baja sem volt. Jó, akkor megyünk együtt dolgozni. Eljött velem, az irodában töltötte a napot, lefoglalta magát: rajzolgatott, zenét hallgatott, stb. Közben azért néha mászkált is, csicsergett, mindent érzékelt a körülötte zajló dolgokból. Elég mozgalmas napunk volt, sok ügyintézéssel, magas forgalommal, statisztikakészítéssel, sok adminisztrációval, nehezen kezelhető ügyfelekkel – volt köztük részeg is. Szóval volt minden. Munka után hazamentünk, végeztük a szokásos esti ténykedéseinket, nem került szóba a munkahely. Az esti fürdetésnél aztán leányom megszólalt.
-    Anya, én a társaimmal (gondolom az ovis barátok) alakítok egy csoportot.
-    Jó, és mit fog csinálni az a csoport? – kérdezem mit sem sejtve.
-    Hát segítünk azoknak, akiknek nincs hol aludniuk.
Hoppá. Óvodások. Nem majd, amikor felnőtt lesz, akkor esetleg, hanem most rögtön. Erre aztán nem tudtam mit válaszolni. Meglátjuk.

forrás:www.menhely.hu

menhely.hu/index.php

08.00 Andi kinyitja  a Kürt ajtaját, és betódul a tömeg fürdeni.
09.00 Kihúzzuk a fiókokat a Kürtben, és kinyitunk az irodát.
09.07 A Sass Lajos is megérkezik, ma csak 7 percet késett.
10.25 Elfogyott a 15 darab ruhajegy.
10.26 A k’va anyámat szidják azok, akik másfél órája ruhajegyre várnak, és az orruk előtt fogyott el.
11.00 Krisztián a Mádiban elkezdi kitölteni a 4. rokkant nyugdíj kérelmet, és még nem unja!
12.00 A Vajdás bácsik ebédje sárgaborsó főzelék főt marhahússal.
14.00 Erika megkérdezi, hogy bezárhatja-e a kaput. Viki azt mondja, hogy igen, Kepe Robi az mondja, hogy nem.
14.15 A Mádiban beszedik a személyi igazolványokat.
14.55 Ébresztőt és zárórát fújunk a Kürtben.
15.00 Zárna a Mádi, ha a váróban nem lennének még öten.
16.15 Még mindig csak egy önkéntes keni a Kürtben a zsíros kenyereket, Janka kezd idegeskedni.
17.00 Két önkéntessel megkenték a 12 kiló kenyeret, és kinyitja Janka a Zsírbár ajtaját.
17.15 Két éhes egymásnak esik a sorban állásnál. Janka szétválasztja őket, és az önkénteseket is megnyugtatja.
17.30 Jó esetben megérkeznek a Barossba a krízisautósok.
17.45 A Krízisautó önkéntese már biztos, hogy a Barossban van.
18.00 Beengedik a tömeget a Vajdába, három embernek még józanodnia kell a kapu előtti székeken.
18.05 Elindul a Krízisautó 5 zuglói és 4 belvárosi helyszínre.
19.30 A Vajdában mind a három ember kijózanodott, így ők is lemehetnek az ágyukhoz.
20.00 Van egy nyolcadik kerületi bejelentés, de a Práteresek nem veszik fel a telefont, így a Kürt utcásokat küldi a Diszpi a helyszínre.
20.30 Az utcások  negyedórája keresik az embert, de nem találják. Szidják a Prátereseket a Diszpit a bejelentőt és az egész világot.
21.30 Krízisautósok a Vajda zsilipbe visznek egy embert, és megeszik a maradék sárgaborsó főzeléket.
01.45 Béla hazaviszi a krízisautós kollégáját.
03.15 Diszpécser felveszi a csepeli Rendőrkapitányság bejelentését.
03.18 Béla elindul a kollégáját felvenni.
03.30 Csepeli Rendőrkapitányságnál beültetik a Krízisautóba a cipő nélküli átfagyott embert.
03.45 A Dózsás doki megkérdezi, hogy miért pont most hozták a beteget?
03.50 Rövid huza-vona után az átfagyott cipőnélküli marad a lábadozón, és hazamennek a Krízisautósok.
04.15 Cseng a Diszpi telefonja.
04.16 A Diszpi felveszi a bejelentést, úgy hogy nem is ébred fel.
04.17 Cseng a Béla telefonja.
04.30 A helyszínen van a Béla és a kollégája is, az Elődbe viszik a szerencsétlent.
04.45 Az Elődben kirakják, de reggel már nem emlékeznek az egészre, mert álmukban intézkedtek.
05.00 A Vajdából elmegy az első munkába induló lakó.
08.00 Andi kinyitja  a Kürt ajtaját, és betódul a tömeg fürdeni.
09.00 Kihúzzuk a fiókokat a Kürtben, és….

forrás: www.menhely.hu

 

A „következő” egy nagydarab, - megbocsáss, de bélanagyságú - fiatalember. Leül szemben, és türelmesen várja, hogy szóljak hozzá.
-    „Mivel még nem járt itt a Mádi utcában, felveszünk egy kartont, azután megbeszéljük miért is jött ide!”
Magyarázatomat békésen fogadja, nyugodt együttműködéssel válaszol kérdéseimre. Született, anyja neve, bejelentett címe, hol alszik, jövedelme van-e, látott-e már BV intézetet… és így tovább.
A kötelezők után felnézve nem sejtem milyen irányból fog meglepni.
-    „Miben tudok segíteni, miért jött?”
-    „Szeretnék visszailleszkedni a társadalomba!”

forrás: www.menhely.hu
 

Felhúzzák a redőnyt, kinyitják az ajtót.
…ha bejön, adminisztrálom; ha van papírja, beengedem; ha szomjas, teát kap; ha éhes, kenyeret adok; ha újságot kér, odaadom; ha nincs irata, hozzájuttatom; ha jókedvű, meghallgatom; ha rosszkedvű, felvidítom; ha fáradt, pihenni hagyom; ha lusta, lelkesítem; ha könyvet kér, kölcsönadom; ha piszkos, megfürödhet; ha fázik, befűtök; ha melege van, ablakot nyitok; ha munkát keres, segítem; ha nem keres, békén hagyom; ha nehezen érti meg, egyszerűsítek; ha értelmes, megbeszéljük; ha telefonál, felvilágosítom; ha informálatlan, telefonálok; ha szállást keres, tanácsot adok; ha utcán van, pártfogolom; ha elromlik valami, kijavíttatom; ha információ van, tájékoztatom; ha balhézik, kitiltom; ha mesél, hallgatom; ha szótlan, hallgatok; ha beteg, orvost hívok; ha szidalmaz, ráhagyom; ha dicsér, leszidom; ha mindig beszél, érdektelen; ha sosem beszél, érdekes; ha neveletlen, nevelem; ha adatlapot kapott, kitöltöm; ha önéletrajzot ír, begépelem; ha szemfüles, kijátszik; ha nem játszik ki, ügyes vagyok; ha nem köszön, köszönök; ha elköszön…
Bezárják az ajtót, lehúzzák a redőnyt. 

forrás:www.menhely.hu

 

Játszani nem lehet „szociálisan”, sőt! De lehet-e úgy játszani, hogy az ellenfelek egyikének hatalma van a másik fölött (vagy legalábbis az a másik ezt gondolja)?
A klubban gyakran sakkozom a vendégekkel, és egy sakkparti nagyon sokat árul el az ellenfélről, egészen mély, belső dolgokat is.
Igen jó játékosok is akadnak közöttük, s mégis, valahogy többször nyerek, mint kéne. Pedig nem vagyok különösebb sakkfenomén.
A „főnökurazók” szinte mindig, de a nevemen szólítók is feltűnően gyakran veszítenek.
Ha cigivel kínálom az ellenfelet, biztosan lép valami botorságot, még mielőtt elnyomta volna. Ha módjában áll visszakínálni, valamit javul a helyzet.
Egy-két „lázadó” azért szerencsére akad, akit nem befolyásol a köztünk lévő oldhatatlanul hierarchikus viszony. Szóval olykor egy-egy szabad ember azért ronggyá ver.

forrás: www.menhely.hu

 

Megtermett, szakállas kollégámmal indulunk a bejelentés helyszínére. Január van, nagyon hideg.

A Duna partján, egy téren keresünk egy földön fekvő férfit.

Megtaláljuk, ébresztjük. Szegény elég kapatos.

- Jó napot! A Menhely Alapítványtól vagyunk, tudunk Önnek valamiben segíteni?

Az úr rámosolyog a kollégámra, s szinte könnyes szemmel kérleli:

- Adjon egy puszit!

Forrás: www.menhely.hu

Előttem ül, úgy látom, unja már nagyon. Fészkelődik, ásít, átsandít a szomszéd íróasztalhoz, belehallgat az ott folyó párbeszédbe, mert az a másik hajléktalan, és a vele foglalkozó szociális érdekesebbnek bizonyul, mint ami nálam történik. Mert én csak írok-írok már vagy fél órája, néha kérdezek valamit, de a kérdésemre többnyire vállvonogatás a válasz, mintha azt mondaná: csináld, ha nincs jobb dolgod. Végre kiizzadom a fellebbezést, felolvasom, mielőtt aláíratnám, de erre se nagyon figyel. Aztán eltelik egy hónap, szokásos csütörtöki ügyelet, hívom a következő ügyfelet, látom, az emberem az. Be nem jön, az ajtóban megáll, kezében tábla csoki: Ezt magának hoztam. Elfogadták a fellebbezést, megkaptam a nyugdíjat. Tudja, én azt az életben nem tudtam volna összehozni, amit akkor maga megírt. Jól csinálta.

Forrás: www.menhely.hu